A pergolák története
A pergola egy olyan kültéri szerkezet, mely függőleges oszlopokon elhelyezkedő vízszintes lécekből áll, többnyire fából készült. Funkcionális és esztétikai értékük miatt széles körben használatosak kertekben, parkokban és teraszokon. Az elsődleges funkciójuk az árnyékolás, ezen kívül a teret is díszítik.
A hagyományos pergolák elődei már az ókori Egyiptomban és Rómában megjelentek. A sétányokra gyakran pergolákat építettek, melyekre növényeket felfuttatva árnyékot tudtak biztosítani a forró napokon. Ezek praktikus és esztétikus megoldások voltak.
Később a technika fejlődésével megjelentek más alapanyagból készült pergolák is (acél, vas), valamint kialakításuk és díszítésük is változott az adott kor ízlésének megfelelően.
Funkciójuk az idők során nem változott, továbbra is a kellemesen árnyékos, szellős tér biztosítása maradt a feladatuk.
Napjainkra a technika fejlődésének köszönhetően elérhetővé váltak a modern bioklimatikus pergolák. Ezek az alumíniumból készült szerkezetek ötvözik a hagyományos árnyékoló és esztétikai funkciót az újonnan megjelenő kényelmi és hatékonyságot növelő funkciókkal.